Lánczi Tamás
Lánczi Tamás

politológus

Berlin üzent

Az Európai Unió kohéziós támogatásait migránsok befogadásához kötné a német kormány – derül ki a Financial Times minapi cikkéből.

A lap szerint a német kormány Brüsszelben szellőztetette meg tervét, amely szerint a kohéziós alapok kifizetését (vagyis a strukturális támogatásokat) jogállamisági kritériumokhoz és a kötelező betelepítési kvótában való részvételhez kötnék. A német tervezet megfogalmazásában: „az EU strukturális és beruházási forrásai olyan országokat támogatnának majd, amelyek elfogadták azt a kötelezettséget, hogy befogadjanak és integráljanak nemzetközi védelemben részesíthető, tartózkodási jogot szerzett migránsokat.”

A berlini üzenettel kapcsolatban azonban több probléma is felmerül.


1. A német vezetés olyan sikeresen menedzselte a migrációs krízist, hogy Németországnak lassan fél éve nincs kormánya, így a „német kormány tervezete” súlyos legitimitásdeficittel küszködik. A 2017 szeptemberi szövetségi választásokon egyik párt sem szerezte meg a mandátumok abszolút többségét: az Angela Merkel vezette CDU és a szociáldemokraták drámaian visszaestek, miközben a bevándorlásellenes AfD (Alternatíva Németországnak) bekerült a Bundestagba, rögtön a harmadik legnagyobb frakcióként. Németországot mind a mai napig ügyvivő kormány vezeti – habár a jelek szerint hamarosan létrejöhet a nagykoalíció – így nem világos, hogy a „német kormány terve” kiknek a nevében született? Kiknek az álláspontját tükrözi a tervezet?

2. A berlini terv alapjaiban szembemegy a józan ész diktálta logikával, a kohéziós források lényege ugyanis éppen az elmaradottabb régiók felzárkóztatása. Ha a jövőben a befogadott migránsok arányában kapnak forrást az egyes régiók, akkor éppen a legszegényebb területeknek kellene a legtöbb bevándorlót elszállásolni? Mi értelme van annak, hogy egy már eleve gazdasági és társadalmi problémákkal küzdő régiót még a migrációval is megterhelik? És egyáltalán: miért maradnának ott a migránsok a relatíve szegény régiókban?

3. Eltekintve attól a ténytől, hogy a német kormány mind a mai napig nem volt képes megalakulni – kinek az érdekét szolgálja a javaslat? A német érdeket? Miért kellene jobban tekintettel lenni a német érdekre, mint a magyarra? Pusztán azért, mert Németország az erősebb, és nagyobb hatalma van Brüsszel felett? Így működik a németek építtette új Európa?

A berlini terv megint nem szól másról, mint a probléma szétterítéséről. De még mindig nem kaptunk magyarázatot arra, hogy a német kancellár elhibázott döntésének következményeit miért az Unió többi tagállamának kellene viselnie. Ezzel a válasszal a német kormány továbbra is adós az európai közvéleménynek.

Merkel hírhedt mondatának – Németország befogad minden, az országba érkező szírt – hivatalos magyarázata szerint a kancellárnak egy krízishelyzetet kellett elhárítania, aminek ez volt az egyetlen helyes módja. A német lelkiismereti érvelést azonban nehéz komolyan venni, hiszen az, hogy most épp az Iszlám Állam ellen harcoló kurdokat mészárolják a török-szír határon, valahogy nem jelent problémát a német vezetésnek.

Ennyit a moralizálásról.

 

(Kép forrása itt.)