Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

A Magyar Nemzet érték. Ismert brand, és egy jól szerkesztett, független lap. A világ és Magyarország ügyeiben az eligazodást segítő hírforrás, tele gondolatébresztő és persze vitatható cikkekkel. Ez az újság ma a demokrácia adta szolgáltatás, közös ügyeinknek egyik konzervatív-liberális fóruma. Amely ideológiai irányultsággal – amíg nem kötelező – semmi baj nincs, hiszen nem vagyunk egyformák, a nap meg hadd süssön mindenkire.

Ezek nem az én szavaim. D. Horváth Gábor, a Magyar Nemzet akkori főszerkesztője írta le a Népszabadság bezárása után, és én a fenti idézetben csak az újság nevét cseréltem le, valamint világképének megjelölését. D. Horváth 2016 októberében úgy fogalmazott: "A háttérben ott tornyosul a politika, a kormány hiperérzékenysége, amely egyre nehezebben viseli el a vele szemben indokoltan használt kritikus hangot".

2018 áprilisában a helyzet drámaibb, hiszen a kritikára allergiás hatalom visszaszerezte kétharmadát. Már rég nem elvi csatákat folytatunk a vélemények pluralitásáról, a másként gondolkodók védelméről. Hangos, üvöltő véleményekből nincs hiány, de egyre kevesebb a tény, az információ, a száraz hír, a magyarázat és a kontextus. Színes háttérrel bárki elő tud állítani szalagcímet a Facebookon, amelyben hirdeti a kormányfő elmebetegségét vagy legnagyobb riválisa szexuális életét, de

ki fog szólni, hogy a híresztelés NEM hír?

A magyar nyilvánosság több nagy létszámú szerkesztőséget vesztett el. Eltűnt az Origo, a Népszabadság és most a Magyar Nemzet csapata. Drukkolunk a kis létszámú oknyomozó szerkesztőségeknek, de ők nem helyettesítik a nagyokat. Nekik idő és alaposság kell, míg az ötven feletti stábok képesek azonnal reagálni. Valakinek el kell magyaráznia a nap eseményeit, valakinek fenn kell még tartania egy külpolitikai rovatot. Kinyomtatni is fontos lenne, mert akkor súlyozni kell hírek közt, megtalálni, ami fontos, és eldobni, ami nem az. A platform végessége fontos adalék ahhoz, amit a piacon a nagy portálok vagy fontos blogok kínálni tudnak.

A média egy bonyolult ökoszisztéma, amelyben sok különböző méretű és élettérrel rendelkező organizmus működik, és együtt adják ki azt, amiből tájékozódni lehet. A vasárnap lezárult kampányban minden eddiginél fontosabbá vált, mit tudunk a minket körülvevő világról és mit nem. Lázár János elhitetheti-e az országgal, hogy a határától 50 kilométerre a földi pokol alakult ki, vagy nem? A HVG-nek még van állandó embere Bécsben, de hány sajtóterméknek van még pénze és szabad felülete arra, hogy foglalkozzon a világgal és közvetlen tapasztalata is legyen róla?

A Magyar Nemzet helyt adott a magyar belpolitika mellett a világ ügyeinek és a szabad vitának, megpróbálták visszaadni – saját világképüket el nem hallgatva –, hol élünk. Az ő bezárásuk két nappal az ellenzék választási veresége után veszteség a magyar sajtónak és a hírfogyasztóknak, valamint megalázó a lap munkatársaival szemben.

Lehet, hogy Simicska Lajos is kikapott a vasárnapi választásokon. Ha a véleményemet kérdezik, akkor nyilván egyetértek ezzel a minősítéssel. De a Magyar Nemzet munkatársai nem kaptak ki vasárnap!

A Magyar Nemzet szerkesztősége a falnak háttal sem gyártott álhíreket Orbán Viktor vagyonáról, mentális állapotáról vagy magánéletéről. Voltak baloldali blogok, amelyek aljas cikkeket és információnak tűnő hazugságokat terjesztettek. És szinte az összes kormánypárti harsona fizetett hirdetésekkel támogatta a Fidesz világképét, és tartották kint a tartalmakat azután is, hogy kiderült, alávaló hamisításokkal van dolgunk.

A Nemzetnek a jelek szerint fontos volt, hogy a Kósa Lajos által aláírt közjegyzői papírok hitelesek-e. Semjén Zsolt esete is mutatja, hogy az információkat az utolsó pillanatig megfelelően ellenőrizték, hiszen a központi és lényegi állítást azóta sem cáfolta senki: a miniszterelnök-helyettes ajándékba kapott vadászatokon vett részt, az ajándékozó pedig az állammal üzletel. Semjén hamarosan lerakja újabb esküjét, a Magyar Nemzet munkatársai pedig találhatnak maguknak új munkahelyet. Talán új szakmát.

Nem voltak atombombák ebben a kampányban, ami miatt Simicskát hibáztatják egyesek. Nem lehetne ezzel párhuzamosan elismerni, hogy a Nemzet újságíróin nem mentek át a választásokat befolyásolni képes hamis hírek? Pedig azt tudhatták, hogy egy nekik kedvezőtlen választási eredmény az utcára teszi őket. Egy kolléga, aki a szerkesztőség élén bekövetkezett múlt őszi átalakításnak vesztese volt, azt mondta a HVG-nek akkor: ez a lap és ez a csapat még akkor is tisztességes munkát fog a kezéből kiadni, ha valaki megpróbálná kampányüzemmódba kapcsolni. Igaza lett. Nem a Nemzet gabalyodott bele a csengeri nő sztorijába, hanem Kósa Lajos.

A tulajdonos nem volt úgy elkötelezve a Nemzetnek, mint annak munkatársai. Simicska Lajos úgy választotta meg a lap végét, hogy az a legjobban ártson Orbán Viktornak. Akkor lépett, amikor még Magyarországra figyel a fél világ. Olyan radikálisan vágta el a nagy múltú lapot, hogy arra mindenki felkapja a fejét. Nincs lap, de online sem. A G-nap óta Simicskának annyira tellett, hogy kiírja néhány plakátjára, hogy Orbán egy geci. És miután bosszúja meghiúsult, bezárja azt a szerkesztőséget, amelynek tagjai igyekeztek ennél lényegesen cizelláltabban látni a világot.

Az a hír járta az elmúlt években, hogy Simicska megbánta, hogy segített felépíteni a NER-t, és ezért valamit vissza akar adni az országnak. Itt lett volna a lehetőség, nem ellenzéki pártba fektetni, hanem független sajtóba. Finanszírozhatta volna tovább, a harmadik kétharmados ciklusban a Nemzetet abból a pénzből, amely a NER kiépítésének melléktermékeként nála jelentkezett. Az talán szolgálat lett volna.

Kihúzni a dugót, amikor a saját politikai cél elúszott, egyszerű aljasság azokkal szemben, akik komolyan vették a szakmájukat.

Egy másik Magyar Nemzetnek dolgozó kolléga, Lakner Dávid három éve a Cink bezárásáról szóló cikkének végén azt írta:

Fel kell oldani a bezárkózást, elfelejteni a frusztrációkat, és kivonulni a lövészárkokból. Tiszteletben kellene tartani a másik véleményét, nem annak örülve, ha sikerül végleg lenyomni az ellent. A médiatörvény vitájában gyakran elhangzott, hogy a sajtószabadságot jól jelzi az a médiapluralizmus, ami hazánkra jellemző: vannak balos-konzervatív, de jobboldali-liberális lapok is, ezek összessége pedig gazdagítja az országot. Ha egy lap megszűnik, legyen bármilyen oldali, azzal csak szegényebbek leszünk.

A Magyar Nemzet űrt hagy maga után.

(Ps: Azt senki se gondolja, hogy a magyar sajtó megmenekülését jelentené, ha egy friss parlamenti képviselő esetleg bevásárolná magát a zuhanó liftbe. Ha úgy "lehet más a politika", hogy az LMP képviselői is kiadóvállalatot akarnak maguknak vásárolni, akkor itt már tényleg nem lesz soha jobb.)