Be a szervezetbe!

Az audisok sztrájkjának végeredménye felhőtlen örömre ad okot mindenkinek, akinek fontos ez az ország. Bebizonyosodott, hogy – kiszolgáltatottság ide, kiherélt munkajogok oda - tétje, működőképes formája és olykor eredménye is lehet még Magyarországon a dolgozói érdekvédelemnek. Szép munka volt, sokáig fogunk emlékezni rá. Zavarni pedig legfeljebb azokat zavarhatja (tudat alatt), akiknek még volt bármi illúziójuk a kormánypolitika valódi tartalmával kapcsolatban.

Megfigyelték? A sztrájk egy hete alatt a kormánynak – saját szavaival, nem nyelvhelyesen, de betűhíven: a Magyar Emberek Kormányának – egy olyan bérharcban, amelyet vállalati és régiós összevetésben is erősen alulfizetett magyar munkavállalók folytattak egy nálunk bevallottan az összes többi gyáránál olcsóbban dolgoztató multi ellen, egyetlen olyan megnyilvánulása sem volt, amely arról tanúskodott volna, hogy megértette, vagy legalább megfontolás tárgyává tette volna a saját állampolgárainak szempontjait. Tehát nem egyszerűen arról volt szó, hogy nem állt ki a jogos jussukat követelő dolgozók mellett, hanem arról, hogy végig igyekezett lapítani, de ha (nagyon ritkán) mégis megszólalt, akkor mindig, egyoldalúan amellett érvelt, hogy a multinak van igaza.

Már csak azért is megérte sztrájkolni, hogy megtudjuk: amikor Orbán Viktor azt mondja, „Három egyszerű dologban hiszünk, ez a munka, a család meg a hazánk”, akkor valójában négy dologra gondol, és a negyedik, az extraprofit sokkal fontosabb neki meg a körülötte állóknak, mint a másik három együttvéve. Megmutatkozott már sokszor – a letelepedési kötvényes offshore ügyletektől a paksi bővítésig –, de talán sosem látszott ennyire tisztán.

És még valami világos lett: ha munkával keresed a kenyered, erre a hatalomra ne nagyon építs. Ha bajban vagy, ne a kormányt keresd. Lépj be inkább a szakszervezetbe.