A közös oltóanyag-beszerzés ugyanis annak ellenére sem nevezhető még minimális jóindulattal sem sikeresnek, hogy az utóbbi hetekben azért több-kevesebb rendszerességgel érkeznek a vakcinaszállítmányok. Főleg annak fényében, hogy az utóbbi alig több mint egy hétben az AstraZeneca és a Johnson & Johnson kapcsán is felröppent a hír, hogy az eredetileg beígértnél nagyságrendekkel kevesebb oltóanyagot tud szállítani az EU-nak. Ezt mindkét esetben uniós illetékesek árulták el, tehát vélhetően nem az ellenérdekelt keleti hatalmak vagy oltóanyaggyártók suttogó propagandája áll mögötte.

Bár az EU-s közös vakcinabeszerzésre irányuló kezdeményezés jóhiszeműségéhez kevés kétség fér, a kialakult helyzet egyre inkább azt mutatja: ebben az esetben bizony a jó szándékhoz nem párosult kellő mértékű határozottság és profizmus. Mindezt tetézi, hogy az új vakcinák bevizsgálására hivatott Európai Gyógyszerügynökség elképesztő lassúsággal halad az oltóanyagok engedélyezésével, és amikor ezt számonkérték, az illetékesek az uniós sóhivatalok tipikus, bürokratikusan flegma hangnemében jelezték: ez esetben fontolóra veszik az engedélyezési eljárás felgyorsítását.

Nem véletlen, hogy egyre több EU-tagállam próbál saját hatáskörben oltóanyagot szerezni onnan, ahol a remények szerint van – elsősorban Oroszországból és Kínából. Miközben eleinte mindenhol köpködni illett az ebben éllovas Magyarországot, ma már ott tartunk, hogy Szlovákiába már érkezett is orosz oltóanyag, a csehek is fontolgatják a keleti beszerzést, a kezdetben az EU-s engedéllyel nem rendelkező vakcinákkal szemben elutasító lengyelek is tapogatóznak már Kína felé, az olaszok, az osztrákok és a luxemburgiak is érdeklődnek az orosz oltás iránt – igaz, azt egyelőre EU-s engedélyhez kötnék –, a németek pedig már korábban jelezték, hogy támogatást nyújtanának az oltóanyag európai engedélyezésében.

Mindeközben a román illetékesek a szokásos lemerült, kibekkel üzemmódban működve kizárólag a lassan csordogáló uniós beszerzésű vakcinákra támaszkodnak, nehogy az EU-s vagy amerikai illetékesek csúnyán nézzenek rájuk, és azzal nyugtatgatnak mindenkit, hogy teljesülnek a szállítási ígéretek.

Bár tény, hogy a romániai oltási kampány a lehetőségekhez mérten meglepően olajozottan indult, és a kényszerű halasztás ellenére egész jól haladt, mostanra megmutatkoztak a nem kellő mennyiségben rendelkezésre álló vakcinák miatti korlátok. Eljutottunk ugyanis oda, hogy a fele akkora lakossággal rendelkező Magyarországon szinte ugyanannyi oltást sikerült beadni, mint Romániában.

És itt egy rövid kitérő erejéig érdemes megemlíteni a magyarországi ellenzék magyar oltási terv elleni őrjöngését. Hiszen a romániai oltási kampánnyal összehasonlítva látható, hogy Magyarország mennyivel előrébb jár. Ehhez képest a magát Demokratikus Koalíciónak nevező szélsőséges párt vezényletével az ellenzék, csak hogy csökkentse az oltási kampány sikerét, és ezzel növelje a kormánnyal szembeni elégedetlenséget, ott uszít az egyre több uniós tagállam által óhajtott orosz és kínai vakcina ellen, ahol tud – amivel a jelenlegi helyzetben a szó szoros értelmében ezrek, tízezrek életét sodorja veszélybe. Megnyugodhatnak azonban: erre ugyanúgy emlékezni fognak a magyar választópolgárok határon belül és túl, mint arra, hogy a DK még az oltások kapcsán is talált arra alkalmat, hogy a határon túli magyarok ellen uszítson. Mégpedig amikor azzal rontott neki a fasiszta ukrán állam által amúgy is lehetetlen helyzetbe sodort kárpátaljai magyaroknak, hogy „potyán” oltakoznak Magyarországon.

De vissza Romániához: miközben szurkolunk, hogy a román kormány kincstári optimizmusa beigazolódjon, azt is meg kell állapítani, hogy az önálló cselekvés teljes feladása miatt az új vírusmutációk előretörésével nagyon megnehezítette a saját és az ország polgárainak helyzetét. Az eddigi bukaresti külpolitikai irányvonal miatt persze lehet, hogy már tegnap is késő lett volna új források után nézni, hiszen a Brüsszelnek és Washingtonnak való, szervilizmusig süllyedő befekvés, az állampolitikai szintre emelt oroszellenesség, illetve a kínai beruházók romániai projektekből való zsigeri kizárása miatt amúgy sem sok eséllyel indulnának a vakcinabeszerzési versenyben.

Vagyis a szuverén „nemzetállamiságát” alkotmányában hivalkodó büszkeséggel rögzítő ország most éppen ott tart, hogy úgy mondott le teljes mértékben a szuverenitásáról, hogy az még a közepesen pesszimista forgatókönyvek megvalósulása esetén is számos román állampolgár egészségét, rosszabb esetben pedig az életét veszélyezteti.