gabona;

Piaci zavar

Nem bővelkedik megoldási javaslatokban a magyar kormány arról, hogyan is oldaná meg a ukrán mezőgazdasági termények korlátlan importja miatt előállt áldatlan állapotokat. Egyszerűen két és fél hónapra megtiltotta a behozatalt, ezzel időt adva magának és az Európai Bizottságnak, hogy közben majd kigondoljanak valamit. Tudván tudva, hogy a probléma elodázása aligha segít a hazai termelőkön, mert a gabonasilók már teli vannak az olcsóbb és vámmentesen behozott ukrán terményekkel, valamint az eladatlan hazaiakkal. Kétséges, hogy nyárig ürül-e annyi belőlük, hogy az új termés elhelyezhető legyen. 

A gazdák figyelmeztetései pedig idejekorán elhangzottak, és nem csak Magyarországon. A háborútól szenvedő ukrán mezőgazdaság hagyományos - tengeri - exportcsatornái beszűkültek, az Unió felelősségének érezte, hogy vámmentesség megadásával és mennyiségi korlátozás eltörlésével utat nyisson az amúgy például a hazai agráriumnál "versenyképesebben", magyarán olcsóbban termelő ukrán mezőgazdaságnak. És megindultak az ukrán termények, mondhatni ellenőrizetlenül. A hírek szerint nem is Magyarországon van a legnagyobb baj, ide csak az exportra szánt ukrán gabona 6 százaléka jutott, ám Lengyelországba ennél is többet szállítottak, Romániában pedig Konstanca kikötőjére tették ki a megtelt táblát. 

A történetben többen is hunyók. Az uniós és a nemzeti hatóságok - a magyar is - teret engedtek a spekulánsoknak, a profitra éhes terménykereskedőknek, akik sebtiben fillérekért felvásárolták az ukrán termelők gabona, cukor, méz, baromfi, tojáskészleteit,

és mert tehették, ráöntötték azt az uniós piacokra. Elmaradtak az ilyenkor kötelező ellenőrzések, egyedül Szlovákia tiltotta meg a szennyeződések miatt az gabona felhasználását. Az eredeti célnak - amely szerint az uniós országok csupán tranzitutat biztosítanak az afrikai, ázsiai országok felé az ukrán terményeknek -  szinte senki nem szerzett érvényt. A gabona jött és itt maradt. A helyzet több mint reménytelennek tűnik, főként a magyar gazdák számára.